..kényszerítették rá, hogy hogy minden egyes órában nézzen szembe magával felmérve a kárt, amit maga után hagyott. Már a második nap az őrület szélére került, és nem bírta tovább, nekiesett a saját tükörképének.
Mindössze három nap elég volt, hogy rájöjjön, az élete semmit nem ér. Már nem érzett magában tartást, egyszerűen képtelen volt, hogy bármit is tisztán lásson. Nem látta értelmét küzdeni. Nem volt senki, aki miatt értelme lett volna. Akiről pedig mégis azt hitte, hogy megéri végigszenvedni az életet elárulta. Életében először bízott meg valakiben tisztán és szeretett őszintén. De elárulták. Kihasználták. Régebben is felfogta már a szavak értelmét, de mostmár túlságosan is jól ismerte az érzést, amit mindegyik magával hordozott. Elviselhetetlen amikor valaki, -különösen egy olyan valaki, mint ő- hátbatámad. Világosan megértette mit tett. Azáltal, hogy őt elárulták, ő is megtette ugyanezt másokkal. És ennek hatalmas súlya volt.
Ahogy remegő kézzel próbálta a szilánkokat a helyükre illeszteni egyre szánalmasabban kezdte magát érezni..
folyt.köv.
0 responses to "Széthullot valóság 2."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése