Soha nem ismertem meg igazán,
De nem volt merszem elé állni; Ki vagy hát?
A fejemet átvágták már nem egyszer,
Nem értem hogy is akadhattam össze pont veled.
Sok volt a fájdalom, mit te általad kaptam,
Mégis kevésnek éreztem, amit eddig adtam.
Elviseltem én mindent érted,
Hogy ne kelljen az elvesztésedtől félnem.
Bele sem merek gondolni mi lesz,
Ha egyszer arra ébredek; elvesztettelek.
Megtanultam feltétel nélkül szeretni,
És melletted a sok rosszat feledni.
Máig sem tudom elhinni,
Hogy őszintén meg tudok valakiben bízni.
Senkihez nem ragaszkodtam ennyire,
Veled néha elmennék innen messzire.
De nem tehetem meg, nem lehetek veled,
Hiába kívánom tiszta szívből, hogy melletted legyek.
Ezért maradnak továbbra is az álmok, s vágyak,
S csak remélni tudom, hogy egyszer valóra is vállnak.
A mai napon viszont én valamit megfogadok.
Az sem érdekel, ha te ezt megtagadod.
De hiába kéred, nem engedlek el, s talán
Egyszer te is rájössz mennyit ér, ha van melletted egy barát.
[2010. Március 30. // 21:40]
Megjegyzés küldése