sosem láttam arcát,
egyedül vívta lélekölő harcát.
volt, hogy saját keze által esett el
egy szempillantás alatt vesztettem el.
sosem tudtam meg milyen érzés érinteni,
falakat romboltam, miket neki oly nehezen sikerült felépíteni
számára tán minden perc a hazugságról szólt
de én elhittem, hogy igazi volt.
sosem volt lehetőségem hangját hallani,
benne mégis megtaláltam azt a valamit.
hittem a szóban, hogy örökké,
de piszkosul ráfáztam, mert túl gyorsan véget ért..
fáj még az emlék, a kimondatlan szó és érzés,
hogy visszatérj még valaha, csak nekem ilyen szívbemarkolóan fontos a kérés?
23:52