Kiráz a hideg, pedig csak egy lágy szellő,
Rád ereszkedik a ködfelhő, abban bízol még mindig eljő?
Tudom jól, kell a remény,
Az életben maradásra igen, az egyetlen kibaszott esély.
De ne éld bele magad, ne akard annyira,
Bárkiről legyen is szó, hidd el, könnyen magadra hagy.
Azt hiszed, hogy ő más?
Elképzeled vele az élet mily' csodás?
Eljátssza a bizalmad, pofán csap a valóság,
Menekülnél, megtörtél, összedőlt az álomvilág,
Hát az élet már csak ilyen, fogadd el cicám.
Beszéld be, hazudj magadnak ember,
Csak aztán ha pofára ejt, nekem ugyan ne szenvedj!
Tudom jól, kell a remény,
Az életben maradásra igen, az egyetlen kibaszott esély.
De ne éld bele magad, ne akard annyira,
Bárkiről legyen is szó, hidd el, könnyen magadra hagy.
Azt hiszed, hogy ő más?
Elképzeled vele az élet mily' csodás?
Eljátssza a bizalmad, pofán csap a valóság,
Menekülnél, megtörtél, összedőlt az álomvilág,
Hát az élet már csak ilyen, fogadd el cicám.
Beszéld be, hazudj magadnak ember,
Csak aztán ha pofára ejt, nekem ugyan ne szenvedj!
Megjegyzés küldése