Tükörképemmel állok szembe,
Hazudnék, ha azt mondanám minden rendben.
Bőröm sápadt,
Lelkem belefáradt,
Szememből a fény kiveszett,
Mert az élet túl sok mindent elcseszett..
Riadtan tekintek a karomra,
S gondolok a sok baromra,
Kik mind ellenem voltak,
Egyenesen a szakadékba toltak.
Most már úgyis mindegy,
Amit az élet vehetett, elvett,
És már túl sok minden ment tönkre itt bent.
Ezt én már meg úgysem nyerhetem,
De kitartok még, emelt fővel,
S bírni fogom még, nem baj ha félek,
Biztos lesz még, hogy nagyot vétek.
Csak egy kicsit kell még várni,
Hogy ne legyen már mit bánni..
S akkor végre szállhatok,
Rám többé már hiába is vártok.
Csak egy kicsit kell még kitartani,
S csendesen tovább kiálltani,
Még ha nem is hallja senki,
Had tudja meg mindenki,
Mi lakozik bennem,
S hogy mennyi mindent tettem,
Mert ez már meg én úgysem nyerhetem,
Amit csak elveszthettem, elvesztettem.
Csak legyen már vége végre,
Hogy én észrevétlenül állhassak félre..

7:31