Darabokban hevert. Végignézett a körülötte elterülő tükörszilánkokon. Mindegyik az ő arcát mutatta, de mégsem ő volt. Hiába próbálta összeillesztgetni a darabokat, a törésvonalak nem tűntek el. Önmagával nézett szembe, de az összekép mégsem ő volt. Megsebződött.
Három napja zárták be ebbe a szobába, ahol egy falitükrön kívül semmi nem volt. A cél az lett volna, hogy nézzen minden nap tükörbe, és időzön el hosszan előtte alaposan átgondolva mit is tett pár héttel ezelőtt. Elítélték. Mélységesen megvetették és gyűlölték. Az első pillanatban megértette miért, és ő is ugyanígy érzett önmaga iránt. Mégis kényszerítették rá, hogy minden egyes órában nézzen szembe magával felmérve a kárt, amit okozott. Már a második nap az őrület szélére került, és nem bírta tovább, nekiesett a saját tükörképének.
folyt. köv.
[a későbbiek folyamán változhat.]
mintha csak magamról olvasnék ismét.. hm. ha ráérsz, tekints át blogomra. kaptál tőlem egy kis apróságot.
küldtem levlet, azt nem tudom mennyire kaptad meg.. ha semennyire akkor megkérdezem itt is, hogy egy msn-címet kaphatnék esetleg?