Egy szív még remél, bízik, s vissza vár..

Nem lehet tisztán jellemezni még most sem,
Azt a számtalan érzelmet mely egy szív magába rejtett.
Az emberek mind romlottak, irigyek és önzőek,
Ő ezt világosan tudta, sejtette, érezte.

Számtalan olcsó próbálkozás a lakattal, láncokkal,
Mintha holmi cérna szál volna; szakadtak.
Voltak falak, lesznek, s maradnak,
Mégis vannak, kik túl gyorsan bent ragadtak.

Van egy szív, mi keveseknek nyílik igazán,
De őszintén remél, bízik, vissza vár.
Nincs vörös fonál, nem köttetett ígéret,
De minden erejével veled marad, s szeret egy életen.

A legtöbben ugyan semmibe veszik,
De ő minden erejével küzd, próbálkozik.
Nem kér cserébe mást, nem kell hogy belé láss,
Csak engedd magadhoz, figyeld, ne bántsd.

Mit sem ér szemében a szó: " Szeretlek. "
S az ígéret? " Örökké Veled leszek. "
Ha egyszer megérinted ott vége, nem enged,
Megkapod a kulcsot, de te szabadon dönthetsz;
Elereszted, s vagy, esetleg; ..viszont szereted.?