Irdatlan szépség,
Tömérdek báj,
Kérlek Téged, tépj szét,
Már semmi sem fáj.
Igéző szemek,
Csábító pillantás,
Mindez kell nekem,
Legyél Te a Társ!
Hófehér bőr,
Rideg mosoly,
Ábrázatom a tiédtől,
Ijesztően torz.
Ajkad telt,
Arcod tökéletes.
Szívem hevesen ver,
Ez már félelmetes.
Lenyűgözöl mindenkit,
Bármerre is mész,
S megigézel bárkit,
Aki, csak rád néz.
Tükörképemmel állok szembe,
Hazudnék, ha azt mondanám minden rendben.
Bőröm sápadt,
Lelkem belefáradt,
Szememből a fény kiveszett,
Mert az élet túl sok mindent elcseszett..
Riadtan tekintek a karomra,
S gondolok a sok baromra,
Kik mind ellenem voltak,
Egyenesen a szakadékba toltak.
Most már úgyis mindegy,
Amit az élet vehetett, elvett,
És már túl sok minden ment tönkre itt bent.
Ezt én már meg úgysem nyerhetem,
De kitartok még, emelt fővel,
S bírni fogom még, nem baj ha félek,
Biztos lesz még, hogy nagyot vétek.
Csak egy kicsit kell még várni,
Hogy ne legyen már mit bánni..
S akkor végre szállhatok,
Rám többé már hiába is vártok.
Csak egy kicsit kell még kitartani,
S csendesen tovább kiálltani,
Még ha nem is hallja senki,
Had tudja meg mindenki,
Mi lakozik bennem,
S hogy mennyi mindent tettem,
Mert ez már meg én úgysem nyerhetem,
Amit csak elveszthettem, elvesztettem.
Csak legyen már vége végre,
Hogy én észrevétlenül állhassak félre..
Hangok suttogják füledbe;
Tedd meg, most egyedül vagy a teremben.
Nincs már, ki kezed megfogja,
Se az, ki történetedet felfogja.
Nem tudhatják min mentél keresztül,
Most már nincs remény, így maradsz; egyedül.
Elő a kést, csak maradj csendben,
Nincs már veled senki se, nemde?
Csak mese, hogy nem fog fájni,
De már nincs mit megbánni..
Elő a kést, csak maradj csendben,
Húzd végig , s már vége is, rendben?
hát.. ilyen pozitivitást sem hallani miden nap. főleg nem tőlem. szóval úgy olvasni.. o_o
// egyébként igazán tudnék neki örülni, ha használnátok néha odalent azt a kis megjegyzés-es dolgot. köszönöm. //
Úgy léptél az életembe, mint a hirtelen vihar
De nem volt fejem fölött tető mi eltakar.
Neked hála kivirultam, mint a nap,
S azt mondtam nem sírok, majd ha fagy.
Ez most túl komoly,
Arcodon a mosoly is eltorzul.
Soha nem tudhatom mit éreztél akkor,
Mikor mindenre fény derült egy őszi hajnalon.
Tönkre tettem mindent,
S eltűnt minden mi évekig jellemzett.
A hűség, a tartás hova lett?
Megtettem, megcsaltam, átvertem.
Fel sem fogom, hogy mit tettem..
